Egy kamaszlány életének alig több, mint egy éve a szocialista Magyarországon. Az eseményeket Juli, a 13 éves kamaszlányt figyelve látjuk, bár az elbeszélés egyes szám harmadik személyű, mégis Juli látásmódja van kiélezve, az ő szemén keresztül látjuk az eseményeket, a szereplőket, az ő ítéleteit, megállapításait, lényeglátását olvashatjuk. Az őt egyedül nevelő édesanyjával él egy garzonlakásban, ahol sorra fordulnak meg az udvarlók, uzsorások, kölcsönüket visszakövetelő férfiak, a nagyanya, és édesanyja egyetlen barátnője.Ezek a látogatások késztetik Julit ítéletekre, hordozzák az eseményeket, idéztetik fel a kamasszal a múltat,a gyerekkort, az iskolai dolgokat. Sivár és pusztító Juli világa, igazából sehova, és senkihez sem tartozik, iskolai bandázásai sem igaziak, tartósak, minden elől a temetőbe menekül, de ottani rejtekhelyét is bitorolják, ám pont ebből a bitorlásból születik élete első szerelmi élménye. Tipikus szocialista díszletek között mozognak a szereplők, tipikus szocialista karakterek, akik az akkori elvárásoknak megfelelően próbálnak boldogulni koruk Magyarországán. Én még akkor nem éltem, így ezek más könyvekből lehetnek számomra ismerősek;ebben a regényben a 70-es évek korrajza inkább aláfestés, nincsen túlhangsúlyozva, sivár díszlet a szereplők szenvedő útkeresésének.

Engem nem a főhős, Juli gondolatai, személyisége, szenvedései, kilátástalansága fogott meg igazán, sokkal inkább az anyuka karakter gondolkodtatott el. Biztonságvágya mindig új férfiak karjába sodorja, ő maga is gyerek még, akinek hangulata az őt körülvevő jó, vagy rossz sorsfordulatoktól, eseményektől függ, egy-egy új kapcsolatában bizakodó, vidám, ilyenkor képes ellátni a gyermek-munka-háztartás hármasságát, ám amint valami  csalódás, nehézség, veszteség éri, világa darabokra hullik, és benne ő is összeomlik. Italba, öngyilkossági kísérletekbe, haragba menekül, ilyenkor a nagyszülők gondoskodnak Juliról, majd kezdődik minden előröl. Az édesanya sokkal nagyobb érzelmi hullámzásokat él meg, sokkal szenzitívebben reagál, mint lánya, Juli esetében a közöny, a fásultság jelentkezik, ő nem omlik össze, csinálja tovább, mindig talál valami olyan menekülési útvonalat, ami nem letargiába taszítja, hanem új lehetőségeket nyit meg számára ( nagyszülőkhöz való alkalmazkodás, új barátság,). Más jellem, talán erősebb, talán csak fiatalabb...nehézségeivel koraéretten kénytelen szembenézni, gyakran kényszerül szerepcserére édesanyja betegségeikor, ilyenkor ő védi, ő ápolja, vigasztalja..egyelőre, ennek majd Juli felnőttkorában lesz meg a böjtje, de ezt már nem tudhatjuk meg. A regény ad valami reményt, bár jelzi, hogy nagy változás, katartikus megújulás nem lesz a család életében, de az édesanya második öngyilkossági kísérlete utáni kórházi látogatás során még gyenge, depressziós, de már érdeklődik, hogy Juli mit fog vacsorázni, vagyis abban az állapotában tér vissza az anyaszerephez, amiben eddig soha nem sikerült neki..és ez bizakodásra ad okot.

Ebben a regényben mindenki áldozat, életútjának, körülményeinek áldozata, minden egyes szereplő egyéni életútja lehetne külön regény, külön szenvedés és küzdéstörténet.

Kiadó: JELENKOR KIADÓ

Kiadás éve: 2011


 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

yesno 2012.01.20. 13:00:08

Köszi ezt az érzékeny,kedves és okos recenziót, üdv Néked: Ménes A

kerry4ever 2012.01.28. 00:37:47

Én köszönöm a lehetőséget :) És a megtisztelő kommentet :)))