A könyv fülszövege:

"Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP. 

Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat. 
Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot, …ha megnyomod a PLAY-t.

Clay Jensen semmit sem akar tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt – gondolta –, magával kellett volna vinnie a titkát. 
Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ő neve is elhangzik a kazettán és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért. 
Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat… 
…és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét.

„Lenyűgöző első regény. Jay Asher olyan őszintén és keresetlenül meséli el a történetét, hogy a tragédiát megrázkódtatóan valódiként éljük át.” 
– Gordon Korman

„Okos, eredeti ötlet, erős hang, tökéletes adagolás. Olyan, amit nem tudsz letenni. Jay Asher kitűnő történetmesélő.” 
– Chris Crutcher"

okom.jpg

Jó könyv volt ez. A hangulata nagyon megfogott, nyomasztó, reménytelen, ködös, sötét, elveszett..szóval minden, amit én is éreztem kamaszként, és még sokszor most is. Persze nem ugyanabból az okokból, de ahogy a Hannah története haladt, eljutott ugyanoda, ahol én is voltam gimisként. Persze az elején tipikus kamasz gondok voltak Hannah-nál is, amiket talán túl komolyan vett, talán túl sokat foglakozott a saját reakcióival, és ez indította el az állandó önmegfigyelést, ami nem igen tett jót neki. a teljes elmagányosodását szépen felépítette a regény, de azt gondolom, hogy az utolsó, talán 4 ok volt igazán az, ami valóban , súlyosan nehezedett rá. Hogy nem csak ő az, aki nem bízhat már senkiben, hanem benne sem bízhatnak, vagyis olyanná vált, mint akiket okolt saját elszigeteltségéért, és a végén tényleg teljesen elszigetelődött. Sünné vált, aki minden felé irányuló figyelemre kinyomta tüskéit, és utána sajnálta magát, hogy senki nem foglalkozik vele. Ez egy nagy csapda, és nehéz belőle kimászni. Hányszor hagytam én is ott az órákat, vágtam be az ajtót, és utána vártam, hátha utánam szalad valaki, persze senki nem jött, ahogy nála sem…kért ő segítséget, ezekkel a gesztusokkal, persze nem úgy, hogy odaállt valaki elé, és mondta, hogy fogd meg a kezem, el ne engedd…csak ezeket a gesztusokat nem sokan értik, ill. nem tartják annyira súlyosnak, hogy megmozduljanak. Én sem érdekeltem senkit, és megállás nélkül szenvedte emiatt, ahogyan Hannah is. Ám neki, még a bűntudat is ott volt két esemény kapcsán is, ami miatt már magát sem tudta megvédeni önmagától, nem tudott mit kezdeni saját öngyűlöletével. 
Számomra hiteles volt, mert személyes élményeket hozott fel bennem a könyv. 
annyi bajom volt vele, hogy a végén kicsit összecsapta, vagy az elejét vette túl részletesre, de az igazán fontos, és valós okok nem voltak kifejtve teljesen, a maguk egészében megrágva. 
Persze a könyv örök üzenete is fontos, és megszívlelendő, minden cselekedeteinkért felelősek vagyunk, és azzal is tisztában kell lennünk, hogy nem tudhatjuk sosem biztosan, másokban mit okozhatnak egyes lépéseink, szavaink, így, ha megtesszük, kimondjuk őket, kötelességünk körültekintően figyelni, hogy a lavinát még időben megállíthassuk, akár milyen kicsi dolognak gondoljuk is.

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2010

Fordító: Farkas Orsolya

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.