bom.JPGA könyv fülszövege:

"Kalandozások a szexuális tabuk és sokkoló gyilkosságok világában. Egy feltörekvő írónő és egy férfi prostituált bizarr munkakapcsolata. Hol a határvonal a túlfűtött szenvedély és az abnormalitás között? Élvezhető-e a megalázottság? Mi történik a felső tízezer asszonyaival a hotelszobák zárt ajtajai mögött? Az események középpontjában a sikeres kriminálpszichológus, dr. Lengyel áll, akinek amellett, hogy egyszerre két gyilkossági ügyet kell megoldania, meg kell küzdenie élete egyetlen, ám csillapíthatatlan démonával: a szexuális vággyal.

Az amerikai erotikus thrillerek erős idegzetű rajongói véres és buja regényt kapnak kézhez, modern mesét szexről és halálról – szigorúan 18 év feletti olvasóknak."


Az erotikus irodalom műfajában nem igazán vagyok otthon, így nincsen összehasonlítási alapom, más, hasonló kategóriájú könyvekkel. Ezt a könyvet is inkább lélektani krimiként olvastam, figyeltem, az erotikus vonulata is csak mint a szereplők lelkének, személyiségének vetülete fogott meg.

Két szálon fut a cselekmény, ezt tökéletesen jelzi a fejezetek tagolódása, külalakja, ami nagyban segítette élvezetessé tenni az olvasást. Van egy napló, és van egy, a napló köré épülő cselekmény, gyilkossággal, nyomozással, feszültséggel, és néhol túlzott pszichologizálással átitatva. A naplóból két ember személyiségének teljes bomlása bontakozik ki, (találó a könyv címe), ahogy az erotikában elmerülve, a szexualitást használva küzdenek egymással, és önmagukkal, saját démonjaikkal. Mert a mindenkiben jelen lévő démonok a könyv legfőbb szereplői számomra, akik, vagy amik olyan dolgokra kényszeríthetik "áldozatukat", amik tönkretehetik lelküket, megtépázhatják személyiségüket.

Lakatos Levente megint hálás témát választott, kallódó emberi lelkek, betegnek titulálható személyiségek, feszültségekkel teli, fordulatos, sodró lendületű cselekmény. Egyik főhőse pszichopata személyiségjegyekkel rendelkező férfi, és az ő karakterén keresztül mutatja meg az író a pszichopata ember jellemzőit, hol konkrétan megfogalmazva, hol a cselekvéseibe ágyazva. Sőt, párhuzamba állítva a másik cselekményszál szintén hasonló személyiségű, ám teljesen más életutat választó hősével. Ez a megoldás kifejezetten tetszett, ugyanakkor ami nagyon zavart, az a túlzott és néhol felesleges pszichologizálás. Szinte minden esetben magyarázta, értelmezte a szereplők cselekedeteit, gondolatait,mondatait, kapcsolatait. Emiatt sajnos gyakran nem tudott kikeveredni a mű egészén végigvonuló "barokk körmondatok" örvényéből, ami számomra nagyon megnehezítette az olvasást, hiszem a sodró történésekkel való együtt haladást ez gátolta, megtorpantotta, sokszor olyan volt, mintha valami szakkönyvszerűségbe keveredtem volna, ahol magyarázzák a pszichológiai folyamatok miértjét és hogyanját. 

A könyv stílusa emiatt nekem nehézkes volt, és zavaró is. A két külön szál külön stílust kívánt, hiszen más elbeszélő nézőpontját mutatta, ám ez a különválasztás nem mindig sikerült, gyakran a külső, írói ábrázolás is belegabalyodott a Szilviára jellemző túlzott értelmezés, pszichológizálás feleslegesen hosszú csapdájába. A szóhasználattal is ugyanezt éreztem, amit esetleg Szilvia személyiségének tudhattam be, az megjelent a másik elbeszélőnél is, így nem tudtam eldönteni, hogy melyek Szilvia személyiségéből fakadó jellemzői, mert egybemosódott a két szál stílusa. Az író előző könyvéhez hasonlóan itt is a karakterek kidolgozottsága illetve annak hiánya zavart. Itt a sok utólagos magyarázattal  igyekezett a szerző jellemezni a szereplőket, de maguk a karakterek nem hordozták saját személyiségjegyeiket. Nem voltak hitelesek, elvesztek a történet sodrásában, és a túlzott pszichológiai magyarázkodások közben. 

A mondatok szóhasználatával kapcsolatban is ezt éreztem, néhol az idegen eredetű szakszavak betuszkolása szintén megtörte a hangulatot, nem éreztem adekvátnak a használatukat ( sicc. :))) ) (pl.stresszor, origo, szenzitív, ami ráadásul többször is megjelent, zavaró ismétlésként, akárcsak a "laptop gyenge teljesítményű hangszórói" ) Eleve a barokk körmondatok miatt a regény egészére jellemző volt egyfajta finomkodó, értelmiségi stílus, ami lehetett volna akár csak Szilviáé, de sajnos átcsúszott a másik vonulatba, így belekeveredett a krimi sodró vonulatába, gyakran gátolva azt. Néhol a nem megfelelően megválasztott kifejezések is zavartak, pl: 

"Félrenézett, és mint általában ezúttal is mérlegelt. Van ráció a csillagjegyek jellemzéseiben. Florian a Mérleg jegyében született". 

Összességében azonban úgy gondolom, hogy a kiváló alapötletből egy érdekes, cselekményes, és gondolkodásra, a véleményekkel való vitatkozásra késztető könyv született. Sok méltányoló leírta az emberi lélek mélyén lakozó démonok jelentőségét, az erről való elmélkedés és önmegismerés fontosságát. Sok tétel kimondatott a könyvben, több szereplő szájából is, ami szintén erőssége a műnek, hiszen az olvasó kénytelen megvizsgálni magát, saját véleményét ezekkel kapcsolatban. ( démonok, Biblia, Nő - Férfi kapcsolat, szexualitás és személyiség, agresszió és szexualitás, félelmek és szorongások, elkendőzések - ezek említése is kicsit sok volt azért :) - gyermeki ártatlanság, múlt hatása jelenlegi életünkre, személyiségünkre.)

Nagyon köszönöm a szerzőnek, Lakatos Leventének, hogy elérhetővé tette számomra a könyvet, és megtisztelt bizalmával. 

lak1.jpg

Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó

Kiadás éve: 2013

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.