2011.11.19. 14:21
Jacqueline Wilson: The Cat Mummy
Verity egy kiskamasz leány, akinek édesanyja az ő születésekor meghalt, nagyszüleivel, édesapjával, és édesanyja idős macskájával, Mabellel él együtt. Minden barátjának van állatkája, akik fiatalabbak, aranyosabbak, energikusabbak az idős Mabelnél, ezt Verity fel is rója a macskájának. Mabel egész nap alszik, éjjel a kislány lábánál az ágyban, de ez Verity életében annyira megszokott, hogy fel sem tűnik, nem is igazán értékeli. Ha Mabel éppen nem alszik, figyelmesen hallgatja a kislányt, aki anyukájáról mesél neki, illetve arról, ahogyan ő az anyukáját elképzeli, hiszen nincsenek róla emlékei, a családban pedig nem szokás beszélni az anyukájáról, és anyukája haláláról, mert mindenki számára fájdalmas. Mabel idős korából adódóan, gyakran van rosszul, hány, és ez bosszúságot is okoz a kislánynak, megszidja, hiszen Mabel örök bútordarab, aki a családhoz tartozik, semmi extra...
Ám Mabel eltűnik. Verity rádöbben, hogy Mabel betegsége, és öregsége végzetes lehet, megijed, nem tudja ezt a félelmet hova tenni, nem tudja megbeszélni senkivel, hiszen a halál tabu ebben a családban...Mabel nem halhat meg, a világ nem változhat ekkorát..Keresi a macskát mindenhol, az ágyában, a kedvenc szőnyegén a kandalló előtt, minden szobában, de nem találja. a keresésbe bekapcsolódik az egész család, de Mabel még másnap sem kerül elő. Verity az aggodalomtól az iskolában sem tud figyelni, ahol pedig az ókori egyiptomiakról, és szokásaikról tanulnak. Bastethez szóló imája meghallgatásra talál, és a kislány otthon megtalálja Mabelt, aki Verity szekrényébe a kislány köntösébe bújt el a világ elöl, meghalni.
Mikor Verity kezében tartja a halott Mabelt, minden érzés, fájdalom, bűntudat előtör, megfogalmazódik, bárcsak ne szidta volna meg legutóbb, mikor hányt, hiszen nem tehetett róla, bárcsak többet mondta volna neki, hogy szereti, mert igen, tényleg nagyon szereti, bárcsak jobban értékelte volna a lábánál alvó Mabelt,bárcsak...A kislány először találkozik a halállal, a maga csupasz valóságában, és eldönti, Mabel nem lehet a földé, a kukacoké, inkább múmiát csinál belőle, hogy örökké vele maradhasson, hogy, ahogyan a régi egyiptomiak hitték a lelke visszatérhessen a testébe, amikor csak akar..Minden tudományát előveszi, fürdősóval próbálja tartósítani, bepólyálja, a pólyát jelekkel díszíti, amik tanulmányai szerint segítik majd Mabelt a túlvilágon..szarkofágnak pedig régi táskáját, sírnak pedig a szekrénye mélyét választja. Összezavarodva nem szól senkinek, hagyja, hogy a család tovább keresse, az iskolában próbál mindent megjegyezni az egyiptomiak nézetéről halottaikkal kapcsolatban..és őrlődik, otthon rémálmok gyötrik, Mabelre gondol mindig..és közben az a szag...
Tanárnője is meglátogatja őket, mert feltűnt neki Verity viselkedésváltozása, amit az édesanya halálának tud be, mert ő azt gondolja, ez lehet az a friss esemény, ami a kislány lelkét megviselte...Verity hazugságba, füllentésekbe kényszerül, de nem meri, nem tudja elárulni a titkát, ám a szag ezt megteszi helyette...Nagymamája előveszi a táskát, megtalálja Mabelt..mindenki másképp reagál mind Mabel halálára, mind Verity tettére. Nincs harag, düh, fájdalom van, szomorúság, megdöbbenés, és együttérzés.
Édesapjával, és nagyapjával eltemetik Mabelt, egy olyan dobozban, amit jelek díszítenek, amin van rajzolt macskaajtó, hogy Mabel lelke szabadon járhasson, repülhessen. Mabel halála kapcsán az egész családnak szembe kell néznie a halállal, Veritynek meg kell tapasztalnia a halál természetét, a temetés értelmét, fontosságát, a szeretett lény hiányát, az emlékezés, az örök szeretet fontosságát. Édesapjának is be kell látnia ( a tanárnő segítségével), hogy igenis szükséges, és hasznos a kislányával az édesanyáról, annak haláláról, az emlékekről, érzésekről beszélnie. Két csodaszép füzet készül, egyik az édesanya emlékére, a másik Mabel emlékére, képekkel, gondolatokkal, szeretettel.
Verity kiscicát kap, most már tudja, hogyan kell megmutatni a csöppnek, hogy szereti, hogy nagyon fontos neki, Mabel tanította ezt meg, akit mindig a legjobban fog szeretni.
Számomra ez a könyv egy sokk volt. Két cica boldog gazdijaként egy igazi " wake up call" volt számomra ez a regény, hogy a megszokás lustasága mellett igenis értékelni, és érzékeltetni kell, hogy jó, hogy vannak, hogy szerencsés vagyok, ha a lábamnál alszanak, hogy fontos, hogy érezzék, hogy nagyon szeretem őket, hogy jobb és több az életem azáltal, hogy velem vannak. Veritynek Mabel hiánya mutatta meg, mennyire szereti, ő így tanulta meg, hogy fontos lett volna Mabellel éreztetnie, mondania, mikor beteg, nem megszidnia, hanem felkapnia, vigasztalnia.
Olvasás közben a kislány tettei sokkoltak, megdöbbentettek, a múmia készítés részletes leírása, a bomlás szagának többszöri megemlítése, vagyis a halál ilyen naturalisztikus ábrázolásával még nem találkoztam gyerekregényben, felnőtt regényben sem sokszor. Eddig szerintem a legerősebb, és a gyerekek számára leginkább beszélgetést igénylő Wilson regénnyel találkoztam most, és azt gondolom, hogy nagy cicásként mélyen a szívemig hatolt, úgy megviselt, hogy napokig kell kihevernem, ugyanakkor azt az olvasót is nagyon megérinti, akinek nincs, nem volt, nem lesz cicája, mert ebben a regényben nemcsak Verity találkozott a halállal, hanem az olvasó is, átélve ennek a találkozásnak minden fájdalmát, kérdését, rettenetét; a veszteségek felelevenítésére késztet, a veszteségek átgondolására ösztönöz, a veszteségek megtapasztalásának bonyolult folyamatára, szeretteink iránti felelősségre figyelmeztet gyerek, felnőttolvasót egyaránt.
Nick Sharratt rajzai érzékenyek, más Wilson regényben lévő rajzainál számomra mélyebbek, pontosabbak, rejtélyesebbek, szomorúbbak. Mabel ábrázolása uralja a könyvet, a többi szereplő képe szokványosabb, Mabel arca számomra nem felejthető.
Kiadó:DOUBLEDAY (first edition)
Kiadás éve: 2001 (first edition)
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.