Az első világháború idején egy gyermekgyilkosság rázza meg a francia kisvárost. Azt ezt követő, évekkel megelőző, és évekkel későbbi eseményekről egy névtelen elbeszélő tudósít minket. Ahogy halad előre a regény, minden mozaik darab a helyére kerül, tettek, események nyernek értelmet, szereplők múltja mutatja meg jelenük értelmét, az elbeszélő is felfedi kilétét, a szereplőkhöz, eseményekhez való viszonyát…egyre tágabb körben látunk rá az eseményekre, új információk birtokában értelmezhetjük az eddig olvasottakat. Minden tragikus itt, mindenki egyéni sorstragédiája ránk omlik a könyv végére, ami számomra kifejezetten katartikus jelentőségű volt. Szeretem ezt a könyvet..ahol mindenki fájdalma megérintette a szívemet, lelkemet..

Nekem tetszett. Én kifejezetten örültem, hogy szürke, és zavaros,amilyen az az időszak volt, és amilyen az emberek lelke; mindenki együtt él, és próbál túlélni a saját tragédiájával, és titkaival; minden szereplőnek fáj az élet, mindenki elvesztett valakit, és ezzel önmagát is…egyedül a narrátor néz szembe a saját szürkeségével, és próbálja mások tragédiáit is, helyettük feldolgozni…az élőkkel éles kontrasztban a halottak az egyedüli tiszták…olyanok, mint a ragyogás a téli ködön át…őértük, miattuk történik minden…szenvedés, és tragédia, a halállal való meg nem békélés regénye is ez…Az I. világháború borzalmai és a kisváros életének tragédiái először párhuzamosan futnak, majd egybe mosódnak. Nem egy vidám könyv, és nem kínál vidám, reményteli befejezést sem..Tragédiák könyve ez..lélekben, és cselekedetekben is…

Kiadó: JÓSZÖVEG MŰHELY
Kiadás éve: 2011
Fordító: Makádi Balázs

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.