Samu és Papa története eddig két kötetet számlál: Papa, ne már!, illetve ennek folytatását, Nem vagyok Samu címmel.

Mindkét kötetben Samu naplószerű irományába olvashatunk bele, hiszen élete, és egész családi környezete felborul, mikor nagypapája, a "PAPA" hozzájuk költözik. Mert könnyű a papát szeretni, ha messze lakik, és alkalmi látogató, de nehéz a papát szeretni, ha ott lakik a másik szobában. Ennek a helyzetnek a megszokását, a család és papa, de különösen Samu és nagypapája összecsiszolódását követhetjük figyelemmel.

Papa, ne már!

 

Aranyos, szellemes könyv. Jó volt olvasni, nevettem, könnyen olvasható. Modern gyerekkönyv, modern családról, modern 12 évesről, és egy hol túl modern, hol meg nagyon nem modern nagypapáról. Néha elveszítette egy-egy karakter a hitelességét, főként a nagypapa volt számomra művi, illetve Samu egyes mondataiban is találtam nem igazán mai gyerekszlenget. ( elhúzni valakit, nem meghúzni valakit valamilyen tantárgyból). Úgy örültem volna, ha hibátlan könyv lett volna, mert annyira szórakoztató, ugyanakkor tele van szeretettel, humorral. Egy nagy hibát találtam, de az nagyon zavart: a nagypapa Samu anyukájának az apukája, ugyanakkor van a könyvben egy fejezet, mikor a nagypapa arra tanítja Samut, hogyan kell a kiszemelt hölgyet meghódítani. Ez a tudományt ő az apjától tanulta, és azóta is apáról fiúra száll a családban. Így volt ezzel ő is, és Samu apja is, és így lesz vele Samu is..Igen, de Samu apja nem Romanek, ugye..
Mikor elkezdtem a második részt ( Nem vagyok Samu), ott rögtön az első oldalon újabb hiba: az első kötet elbeszélése alapján Samu húga Bibi beöltözik Samu szobájába, és Bibiét megkapja a nagypapa, aki akkor költözik hozzájuk Nyíregyházáról. A második könyv első oldalán pedig: „Éppen kijöttem a szobából.Pontosabban: a szobánkból, ami lüke Bibi húgommal közös, mióta Papa elfoglalta az enyémet.” Kár volt így összecsapni, nem is értem, miért..
Ha nem kukacoskodom, akkor tényleg szórakoztató, vidám, humoros írás, Samu jófej egy gyerek, átlagos 12 éves, nincsenek nagy drámák, kiélezett helyzetek, mindennapi események, problémák, örömök vannak , amivel szinte minden mai 12 éves tud azonosulni.

Nem vagyok Samu!

 

Az első részhez hasonlóan szellemes, könnyed, humoros, kedves gyerekregény lett ez is :) Samu és Papa kalandjai folytatódnak, szintén Samu elbeszélésében, egy-egy Papa-epizódot kiemelve. Az előző könyv értékelésénél lévő fenntartásaim itt is megmaradtak, ugyanakkor nagyon jó olvasni, mert annyira szellemes, és jó fej gyerek ez a Samu, na meg kegyetlenül őszinte, még saját magával is. Valljuk be, Papához kell is idegrendszer, Samu türelme és empátiája irigylésre méltó. Egyedül az utolsó fejezet nem tetszett igazán (Papa felvilágosít), nem a téma miatt, hanem azt kicsit erőltetettnek éreztem, kidolgozatlannak, olyan muszáj ilyet is beletenni-nek. Volt is benne olyan megjegyzés, ami nagyon elüt a könyv nyelvezetétől, hangulatától, Samu és Papa személyiségétől. Már megint ugyanaz a kérdés: Miért kellett sietni, összecsapni? Ráadásul, bár nem naplóformátumban, de Samu naplója ez a könyv is, ami friss élményeinek lenyomata, az egyik fejezetben mégis távolabbi visszaemlékezés lett belőle, mikor leírja, hogy egy év múlva ilyenkor Papa mit csinált…Ez nagyon kilógott…

A szerző honlapja: http://www.nogradi.hu/

Kiadó: MÓRA FERENC IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ

Kiadás éve: 2010; 2011

 

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása