Több elbeszélő egy történet…Fokozatosan, az olvasót mindvégig izgalomban tartva bontakozik ki nemcsak a történet, hanem a szereplők egész kusza kapcsolatrendszere, múltja, jelene..látszólagos hatalmi harcok, látszólagos szeretet, és gyűlölet, látszólagos, és valós kiszolgáltat<

A tartalom leírása spoiler lenne, ezért nem részletezem..de ebben a könyvben minden benne van ami az emberi lélek mélyében él, és kitörni készül..illetve az is ami már a felszínen van és kemény harcot vív, hogy ott is maradhasson.

Nagyon jó könyv, beteg, durva, deviáns, pusztító. Hogyan vonzza a gyűlölet a függőséget, a függőség a megszokást, és a megszokottól való elszakadás félelmét. Ebben a könyvben mindenki bűnös, a bűnre mindenkinek van racionális oka, van büntetés, van akinek a halál, van akinek az őrület, van akinek egy másfajta élet… Rövidsége okán kicsit hiányoltam a mélyebb lelkizést, a jobban kibontott gondolatokat, lehet, hogy ez már az olvasó feladata.. Okos és fájó lelkű emberek egymásnak feszülése a könyv, ahol a főbb szereplők nem menekülhetnek egymás elől, és összegyűlnek a végén ugyanúgy, mint az egész eseménysort beindító tragédia színhelyén évekkel előbb. Ám már ők nem ugyanazok...

A regényből Pedro Almodóvár filmet készített (La piel que habito), én még nem láttam, de aki látta, annak kevésbé tetszett utána a könyv, én előbb olvastam a regényt, így várom, hogy a filmet önkéntelen összehasonlításkor hogyan értékelem.

Kiadó: CARTAPHILUS KIADÓ
Kiadás éve: 2011
Fordító: Takács M. József

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.