A könyv fülszövege:

"Molly odáig van a boldogságtól, amikor megkapja Maxot, a gyönyörű, óangol juhászkutya kölyköt. Amíg a kislány iskolában van, Max kétségbeesetten vágyakozik utána, alig várja, hogy Molly hazaérjen, és végre játszhassanak. Egyik nap azután a kiskutya észrevesz egy nyitott ablakot, és kis gazdája keresésére indul. A világ azonban igencsak félelmetes hely egy kiskutya számára, főleg, ha teljesen egyedül rója az utcákat. Max hamarosan el is téved, és komoly bajba keveredik. Vajon viszontlátja-e még valaha Mollyt?"

Holly Webb könyveit nagyon szeretem, és bár nem ez én korosztályom a célközönség, mindig örömmel, élvezettel, meghatódva olvasom ezeket a szívmelengető állatos történeteket, melyeket magyarul a Könyvmolyképző Kiadó "Olvasni jó !" sorozatában lelhetünk meg.

A sorozat többi darabjához hasonlóan kedves, szívmelengető, happy end-es, magas cukifaktorú könyv. Állatokat szerető gyerekeknek, felnőtteknek kötelező. Az itteni címszereplő ,Max is kedves, aranyos, puha kiskutya, tele érzelmekkel, szeretettel, konkrét elképzelésekkel, ragaszkodással. Ezért indul neki a nagyvilágnak, hogy megtalálja gazdiját, mert hát türelmetlen kiskutya, akinek ez a nagyvilág kicsit talán túl nagyra sikeredett :) Eltéved, egy autó el is üti, egy másik, Mollyhoz hasonlóan kedves kislány találja meg, aki mindennap meglátogatja lábadozása alatt, nagyon megszereti, de Maxnak már van gazdija, és mikor meglátja az elkeseredett Mollyt a tengerparton, a kiskutya azonnal megismeri hova tartozik. Persze, az őt megmentő kislány érzéseivel is foglalkozik a könyv, és Mollyék is, akik ötletükkel segítenek a lehető legjobb megoldást megtalálni.  

Minden pozitív ebben a könyvben, a szereplők, a környezet, a körülmények, a végkifejlet, külön érdekessége modernsége, kétszer is megfogalmazza a microchip beültetés jelentőségét, hasznosságát. És a regénybeli állatorvos is tökéletes, figyelmes, hozzáértő, alapos, és munkaidőn kívül is rendelkezésre álló archetípus megtestesítője. :)

Sophy Williams fekete-fehér illusztrációit minden kötetben nagyon szeretem, kedves, kerek formákkal dolgozik, minden alak, különösen az állatok szépek, édesek, hitelesek.

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ

Kiadási év: 2011

Fordító: Robin Edina

A könyv fülszövege:

Nigel Mullett átlagos, hétköznapi vámpír. Nem túl szerencsés fickó, mert tizenöt évesen változtatták vámpírrá, és így örökké ennyi idős marad. Küzdhet a pattanásokkal, a mutálással és a lányokkal szembeni félszegséggel, amíg világ a világ.
Ebben a humoros naplóban Nigel arra tett kétségbeesett próbálkozásait, hogy felhívja magára szerelme, Chloe figyelmét, ír a vámpír szülei kínos viselkedéséről (olyan ciki, amikor a szüleid meg akarják harapni a barátaidat), és elkesergi, milyen igazságtalanság, hogy több mint nyolcvanöt éve élőhalott, és még sohase volt barátnője.
Hogy beolvadjon az emberek közé, kénytelen gót és emós kölykökkel lógni, és állandóan küzd a vágy ellen, hogy Chloe nyakába mélyessze a fogát.
Sikerül valaha is megszereznie a lányt, akit szeret?

Humoros, kedves, néhol morbid, igazi vámpírparódia, úgy, hogy a főhős közben nagyon is komolyan veszi és éli meg saját élőhalottságát. Vámpírszerelem, nem kifejezetten Alkonyat kedvelőknek :) Tetszett, mert vicces, a főhős abszolút szerethető, és a legmegrendítőbb talán az, hogy míg ő "halálosan" komolyan veszi saját magát, addig az olvasó csak mosolyog botorságain, mély szenvedésből fakadó mesteri "versein". Jópofa napló, egy iskolás, szerelmes élőhalott mindennapjai, amik az élőhalottságból adódó különcségeken kívül, átlagosnak mondhatóak, igazi, akciódús cselekmény is csak a könyv végén történik, ahol már nem egy kamaszfiú vágyódó érzéseiről kapunk beszámolót, hanem vámpírvérre menő összecsapásról, régi sérelmek miatti bosszúról; hiába, akinek szerelme beteljesedik, az nem meríthet már a szenvedés kútjából költői gondolatokat, fájó, kínzó gyötrelmeket, annak már csak az igazi drámák említésre méltók, a többi időt nem naplóírással tölti.

Remek illusztrációkkal ellátott napló, fekete-fehér, kifejező, vicces, gúnyos grafikák, méltán ábrázolva nigel lelki tusájának főbb állomásait.

Kiadó:DARK PAGES (GABO)

Kiadás éve: 2011

Fordító: Kövesdi Miklós Gábor

Samu és Papa története eddig két kötetet számlál: Papa, ne már!, illetve ennek folytatását, Nem vagyok Samu címmel.

Mindkét kötetben Samu naplószerű irományába olvashatunk bele, hiszen élete, és egész családi környezete felborul, mikor nagypapája, a "PAPA" hozzájuk költözik. Mert könnyű a papát szeretni, ha messze lakik, és alkalmi látogató, de nehéz a papát szeretni, ha ott lakik a másik szobában. Ennek a helyzetnek a megszokását, a család és papa, de különösen Samu és nagypapája összecsiszolódását követhetjük figyelemmel.

Papa, ne már!

Aranyos, szellemes könyv. Jó volt olvasni, nevettem, könnyen olvasható. Modern gyerekkönyv, modern családról, modern 12 évesről, és egy hol túl modern, hol meg nagyon nem modern nagypapáról. Néha elveszítette egy-egy karakter a hitelességét, főként a nagypapa volt számomra művi, illetve Samu egyes mondataiban is találtam nem igazán mai gyerekszlenget. ( elhúzni valakit, nem meghúzni valakit valamilyen tantárgyból). Úgy örültem volna, ha hibátlan könyv lett volna, mert annyira szórakoztató, ugyanakkor tele van szeretettel, humorral. Egy nagy hibát találtam, de az nagyon zavart: a nagypapa Samu anyukájának az apukája, ugyanakkor van a könyvben egy fejezet, mikor a nagypapa arra tanítja Samut, hogyan kell a kiszemelt hölgyet meghódítani. Ez a tudományt ő az apjától tanulta, és azóta is apáról fiúra száll a családban. Így volt ezzel ő is, és Samu apja is, és így lesz vele Samu is..Igen, de Samu apja nem Romanek, ugye..
Mikor elkezdtem a második részt ( Nem vagyok Samu), ott rögtön az első oldalon újabb hiba: az első kötet elbeszélése alapján Samu húga Bibi beöltözik Samu szobájába, és Bibiét megkapja a nagypapa, aki akkor költözik hozzájuk Nyíregyházáról. A második könyv első oldalán pedig: „Éppen kijöttem a szobából.Pontosabban: a szobánkból, ami lüke Bibi húgommal közös, mióta Papa elfoglalta az enyémet.” Kár volt így összecsapni, nem is értem, miért..
Ha nem kukacoskodom, akkor tényleg szórakoztató, vidám, humoros írás, Samu jófej egy gyerek, átlagos 12 éves, nincsenek nagy drámák, kiélezett helyzetek, mindennapi események, problémák, örömök vannak , amivel szinte minden mai 12 éves tud azonosulni.

Nem vagyok Samu!

Az első részhez hasonlóan szellemes, könnyed, humoros, kedves gyerekregény lett ez is :) Samu és Papa kalandjai folytatódnak, szintén Samu elbeszélésében, egy-egy Papa-epizódot kiemelve. Az előző könyv értékelésénél lévő fenntartásaim itt is megmaradtak, ugyanakkor nagyon jó olvasni, mert annyira szellemes, és jó fej gyerek ez a Samu, na meg kegyetlenül őszinte, még saját magával is. Valljuk be, Papához kell is idegrendszer, Samu türelme és empátiája irigylésre méltó. Egyedül az utolsó fejezet nem tetszett igazán (Papa felvilágosít), nem a téma miatt, hanem azt kicsit erőltetettnek éreztem, kidolgozatlannak, olyan muszáj ilyet is beletenni-nek. Volt is benne olyan megjegyzés, ami nagyon elüt a könyv nyelvezetétől, hangulatától, Samu és Papa személyiségétől. Már megint ugyanaz a kérdés: Miért kellett sietni, összecsapni? Ráadásul, bár nem naplóformátumban, de Samu naplója ez a könyv is, ami friss élményeinek lenyomata, az egyik fejezetben mégis távolabbi visszaemlékezés lett belőle, mikor leírja, hogy egy év múlva ilyenkor Papa mit csinált…Ez nagyon kilógott…

A szerző honlapja: http://www.nogradi.hu/

Kiadó: MÓRA FERENC IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ

Kiadás éve: 2010; 2011

Egy kamaszlány életének alig több, mint egy éve a szocialista Magyarországon. Az eseményeket Juli, a 13 éves kamaszlányt figyelve látjuk, bár az elbeszélés egyes szám harmadik személyű, mégis Juli látásmódja van kiélezve, az ő szemén keresztül látjuk az eseményeket, a szereplőket, az ő ítéleteit, megállapításait, lényeglátását olvashatjuk. Az őt egyedül nevelő édesanyjával él egy garzonlakásban, ahol sorra fordulnak meg az udvarlók, uzsorások, kölcsönüket visszakövetelő férfiak, a nagyanya, és édesanyja egyetlen barátnője.Ezek a látogatások késztetik Julit ítéletekre, hordozzák az eseményeket, idéztetik fel a kamasszal a múltat,a gyerekkort, az iskolai dolgokat. Sivár és pusztító Juli világa, igazából sehova, és senkihez sem tartozik, iskolai bandázásai sem igaziak, tartósak, minden elől a temetőbe menekül, de ottani rejtekhelyét is bitorolják, ám pont ebből a bitorlásból születik élete első szerelmi élménye. Tipikus szocialista díszletek között mozognak a szereplők, tipikus szocialista karakterek, akik az akkori elvárásoknak megfelelően próbálnak boldogulni koruk Magyarországán. Én még akkor nem éltem, így ezek más könyvekből lehetnek számomra ismerősek;ebben a regényben a 70-es évek korrajza inkább aláfestés, nincsen túlhangsúlyozva, sivár díszlet a szereplők szenvedő útkeresésének.

Engem nem a főhős, Juli gondolatai, személyisége, szenvedései, kilátástalansága fogott meg igazán, sokkal inkább az anyuka karakter gondolkodtatott el. Biztonságvágya mindig új férfiak karjába sodorja, ő maga is gyerek még, akinek hangulata az őt körülvevő jó, vagy rossz sorsfordulatoktól, eseményektől függ, egy-egy új kapcsolatában bizakodó, vidám, ilyenkor képes ellátni a gyermek-munka-háztartás hármasságát, ám amint valami  csalódás, nehézség, veszteség éri, világa darabokra hullik, és benne ő is összeomlik. Italba, öngyilkossági kísérletekbe, haragba menekül, ilyenkor a nagyszülők gondoskodnak Juliról, majd kezdődik minden előröl. Az édesanya sokkal nagyobb érzelmi hullámzásokat él meg, sokkal szenzitívebben reagál, mint lánya, Juli esetében a közöny, a fásultság jelentkezik, ő nem omlik össze, csinálja tovább, mindig talál valami olyan menekülési útvonalat, ami nem letargiába taszítja, hanem új lehetőségeket nyit meg számára ( nagyszülőkhöz való alkalmazkodás, új barátság,). Más jellem, talán erősebb, talán csak fiatalabb...nehézségeivel koraéretten kénytelen szembenézni, gyakran kényszerül szerepcserére édesanyja betegségeikor, ilyenkor ő védi, ő ápolja, vigasztalja..egyelőre, ennek majd Juli felnőttkorában lesz meg a böjtje, de ezt már nem tudhatjuk meg. A regény ad valami reményt, bár jelzi, hogy nagy változás, katartikus megújulás nem lesz a család életében, de az édesanya második öngyilkossági kísérlete utáni kórházi látogatás során még gyenge, depressziós, de már érdeklődik, hogy Juli mit fog vacsorázni, vagyis abban az állapotában tér vissza az anyaszerephez, amiben eddig soha nem sikerült neki..és ez bizakodásra ad okot.

Ebben a regényben mindenki áldozat, életútjának, körülményeinek áldozata, minden egyes szereplő egyéni életútja lehetne külön regény, külön szenvedés és küzdéstörténet.

Kiadó: JELENKOR KIADÓ

Kiadás éve: 2011

Mai napon a könyvtárban összegyűjtöttem pár gyerekkönyvet, képeset, mesét, gyorsan olvashatót, leültem egy asztalhoz és olvastam, gyönyörködtem, álmodoztam.

Boldizsár Ildikó: Királylány születik

Minden kislány születésekor égi királylányok áldása száll rá, hiszen minden kislány egy királylány, olyan ajándékokkal, amiket egész életében magával vihet, amitől igazi, jó, és szép emberré válik, kívül, belül. Ezeket az ajándékokat sosem szabad elfelednie, az élet minden területén segítségére lehetnek, könnyíthetik útját. Saját maguk és mások örömére. Remek rajzokkal, (Szegedi Katalin illusztrációi), igazi tündérvilágot idéző hangulattal ismerheti meg minden kislány a természet szépségét, harmóniáját önmagával. Kislányként nagyon jól éreztem volna magam olvasásakor, akkor még talán elhittem volna, hogy én is egy királylány vagyok, és talán másként néznék magamra most. 

Kiadó:NAPHEGY KIADÓ

Kiadás éve: 2009

Karma Wilson - Jane Chapman: Medve ébren marad

A téli álmot alvó medvét barátai felébresztik, hiszen itt a karácsony., amit természetesen medvénél ünnepel az egész csapat. Fenyőfaválasztás, karácsonyfa díszítés, sütés-főzés,készülődés, és medve ébren marad. Ünnepi vacsora, harisnyák kikészítése, közös dalolás, és Medve még mindig ébren marad. A barátok elpillednek, alszanak, de medve ébren marad, és meglepetéseket készít minden kis barátjának. Karácsony reggel mindenki nagy örömmel veszi észre, hogy meglátogatta őket a Mikulás, senkinek sem üres a harisnyája, és medve még mindig ébren van. Vidámság, ajándékok, Medve egy szép, puha takarót kapott, befészkeli magát alá, és Medve elalszik, boldog, kellemes téli álmot álmodni.

Nagyon szeretem ezt a könyvet, kedves, gyönyörű rajzaival,sugárzó szeretetével,medve tappancsa külön kedvenc.

Kiadó:MÓRA KIADÓ

Kiadás éve:2007

Fordító:N. Kiss Zsuzsa

Béatrix Delarue: Vilma levese (Horváth Mónika illusztrációival)

Vilma kedves, aranyos kislány, aki könnyedén veszi az életet, és mindenből mesét, varázslatot farag a fantáziája segítségével, így válik az ebédre való leves igazi finom ínyencséggé, mely mindent tartalmaz, amit a kislány képzelete megkíván, így lesz születésnapi ruhája igazi királylányruha, a szivárvány ezer színével, kagylók, virágok, levelek díszével. Vilma világa szép, hiszen ő is mindenben a szépet, a neki tetszőt találja meg.

A könyv illusztrációi is színesek, szállóan könnyűek, mint a kislány képzelete, a tenger hullámzása.

Kiadó:POZSONYI PAGONY

Kiadás éve:2011

Rofusz Kinga: Samu és egy esős nap

Samu a lógó fülű nyuszigyerek nem mehet ki játszani, hiszen esik az eső. Otthon azonban nincs igazán mit csinálni, ha a nyúl húgocskája mindig az ő játékát akarja, ha az apukája fontos meccset néz a TV-ben, ha az anyukája újságot olvas..de Samu nem adja fel, és lesz a végén újságpapírból csónak, amiket apukájával együtt úsztat az utcára hullott esővízben. Kedves, egyszerű, minden gyerek számára ismerős történet, remek, erős színekkel megrajzolt képekkel illusztrálva, illetve, remek, erős színvilágú képek mesei aláfestéssel.

Kiadó:CSODACERUZA

Kiadás éve:2011

Szegedi Katalin: Lenka

Lenka magányos kislány, hiszen olyan, mint a telihold volt, mikor ő született,ami az ő megfogalmazásában, annyit tesz, hogy "dagi". Így általában otthon ül, és rajzol, sokat, szépet. Egy gyönyörű őszi napon anyukája azonban kizavarja a levegőre, a napsütésbe, és a magányos kislány játszótársakat keres. Sokan elzavarják, az ugróiskolázó lányok, a focizó fiúk, a karikával játszók, ő folytatja a rajzolást, az aszfalton a talált krétákkal elmélyülten alkot, mikor egy rolleres kisfiú nemcsak megcsodálja rajzait, hanem hívja is játszani, rollereznek, szaladnak, ám az eső elered, elmossa az aszfaltrajzokat, hazakergeti a barátokat, de a kezdődő barátságot nem moshatja el. Egyszerűen, ugyanakkor híven megfogalmazott mese a kirekesztettségről, magányról, szomorúságról, elfogadásról, barátságról.

Illusztrációi egyenértékűek a mesével, külön életük van, több rétegük, vegyes technikával készült, erős színekben pompázó rajzok, hol erős kontúrokkal, hol észrevétlen átmenetekkel. Minden egyes rajz tele van külön felfedezni valókkal, nekem leginkább a kutyus tűnt fel, aki lepisili a "kutyát sétáltatni tilos" táblát.

Kiadó:CSIMOTA KÖNYVKIADÓ

Kiadás éve:2010

Carla Schneider - Claudia Carls: Cinege Mici meséje

"Laposföld birodalmának udvari bolondja nyugdíjba vonul, ezért a király az utódját keresi. Boglya Boldi szerint az ő tarsolya rejti a legmókásabb szóvicceket. Piros Vilmos díszes csörgőbotjával szeretné szórakoztatni őfelségét. És s ott van Cinege Mici is, aki lány létére szívesen kipróbálná magát udvari bolondként. Ezért a fogcsikorgató télben hét szoknyát húz magára, a fejére dunnát csavar, és a befagyott folyó jegén serpenyőből készült korcsolyacipőben siklik a kastélyig. Mindhárom udvaribolond-jelölt a kastélyban maradhat, hogy őfelsége próbára tegye őket. Sőt elkísérhetik a királyt egy szánkirándulásra is, amelyen Cinege Mici menti meg mindannyiuk életét."( Részlet a könyv fülszövegéből). Cinege Mici nem direkt vicces, ő az udvari életre volt kíváncsi , a palotára. A király megkedvelte, és miért ne lehetne egy lányból udvari bolond, bár eddig sosem volt, de "Mindig kell, hogy legyen egy legelső", vallja a király, így Mici is esélyes az udvari bolond címre. A tél elmúlik, a három jelölt közül a király Micit választja, akár feleségnek is, de a lány visszautasítja az ajánlatot, persze nem örökre, csak amíg kiderül, hogy a király valóban nem csak udvari bolondot keres benne. Kortalan mese a női-férfi szerepvállalásokról, és azok folyamatos, és elfogadandó változásáról.

Az illusztrációk nagyon tetszettek, rengeteg szín, kicsit Bruegel képeihez hajazó karakterek, történelmi korokat sugalmazó rajzok, amit néha megtör egy-egy ember másfajta ábrázolása ( modern szemüvegkeret). Hangulatos, érdekes képek, s ahogy a mesében, ezekben sincs helye a sztereotípiáknak.

Kiadó:MANÓ KÖNYVEK

Kiadás éve:2011

Fordító:Orosz Anett