Az első világháború idején egy gyermekgyilkosság rázza meg a francia kisvárost. Azt ezt követő, évekkel megelőző, és évekkel későbbi eseményekről egy névtelen elbeszélő tudósít minket. Ahogy halad előre a regény, minden mozaik darab a helyére kerül, tettek, események nyernek értelmet, szereplők múltja mutatja meg jelenük értelmét, az elbeszélő is felfedi kilétét, a szereplőkhöz, eseményekhez való viszonyát…egyre tágabb körben látunk rá az eseményekre, új információk birtokában értelmezhetjük az eddig olvasottakat. Minden tragikus itt, mindenki egyéni sorstragédiája ránk omlik a könyv végére, ami számomra kifejezetten katartikus jelentőségű volt. Szeretem ezt a könyvet..ahol mindenki fájdalma megérintette a szívemet, lelkemet..

Nekem tetszett. Én kifejezetten örültem, hogy szürke, és zavaros,amilyen az az időszak volt, és amilyen az emberek lelke; mindenki együtt él, és próbál túlélni a saját tragédiájával, és titkaival; minden szereplőnek fáj az élet, mindenki elvesztett valakit, és ezzel önmagát is…egyedül a narrátor néz szembe a saját szürkeségével, és próbálja mások tragédiáit is, helyettük feldolgozni…az élőkkel éles kontrasztban a halottak az egyedüli tiszták…olyanok, mint a ragyogás a téli ködön át…őértük, miattuk történik minden…szenvedés, és tragédia, a halállal való meg nem békélés regénye is ez…Az I. világháború borzalmai és a kisváros életének tragédiái először párhuzamosan futnak, majd egybe mosódnak. Nem egy vidám könyv, és nem kínál vidám, reményteli befejezést sem..Tragédiák könyve ez..lélekben, és cselekedetekben is…

Kiadó: JÓSZÖVEG MŰHELY
Kiadás éve: 2011
Fordító: Makádi Balázs

Több elbeszélő egy történet…Fokozatosan, az olvasót mindvégig izgalomban tartva bontakozik ki nemcsak a történet, hanem a szereplők egész kusza kapcsolatrendszere, múltja, jelene..látszólagos hatalmi harcok, látszólagos szeretet, és gyűlölet, látszólagos, és valós kiszolgáltat<

A tartalom leírása spoiler lenne, ezért nem részletezem..de ebben a könyvben minden benne van ami az emberi lélek mélyében él, és kitörni készül..illetve az is ami már a felszínen van és kemény harcot vív, hogy ott is maradhasson.

Nagyon jó könyv, beteg, durva, deviáns, pusztító. Hogyan vonzza a gyűlölet a függőséget, a függőség a megszokást, és a megszokottól való elszakadás félelmét. Ebben a könyvben mindenki bűnös, a bűnre mindenkinek van racionális oka, van büntetés, van akinek a halál, van akinek az őrület, van akinek egy másfajta élet… Rövidsége okán kicsit hiányoltam a mélyebb lelkizést, a jobban kibontott gondolatokat, lehet, hogy ez már az olvasó feladata.. Okos és fájó lelkű emberek egymásnak feszülése a könyv, ahol a főbb szereplők nem menekülhetnek egymás elől, és összegyűlnek a végén ugyanúgy, mint az egész eseménysort beindító tragédia színhelyén évekkel előbb. Ám már ők nem ugyanazok...

A regényből Pedro Almodóvár filmet készített (La piel que habito), én még nem láttam, de aki látta, annak kevésbé tetszett utána a könyv, én előbb olvastam a regényt, így várom, hogy a filmet önkéntelen összehasonlításkor hogyan értékelem.

Kiadó: CARTAPHILUS KIADÓ
Kiadás éve: 2011
Fordító: Takács M. József

Egy fiú útkeresése egy bandába sodorja, ahol annyira nem jó lenni, de valahova kell tartozni, a banda meggyőződése nem annyira az övé, annál inkább a düh, ami a tagokban a leginkább közös. Emberek emberek ellen, bandák bandák ellen…Őslakosok a betolakodók ellen, korunk Franciaországában. Azután egy nagy bevetés, amiből hősünk kimarad, mert Alzheimer-kórban szenvedő nagymamájáért siet a pályaudvarra, aki megszökött a kórházból..És innen indul el a kamasz fiú valódi útkeresése, múltjával, családjával, édesapja tragikus tettével , és saját dühével, saját érzéseivel való szembenézése. Az út során, mert nem állnak meg a pályaudvaron, találkoznak bevándorlókkal, akikkel együtt menekülnek, mindenki saját okán, és ez az élethelyzet hozza el Frederic számára a kötelező meghasonlást eddigi hitével, a bandáját összetartó nézetekkel…

Tanmese…számomra néhol kilógott a lóláb..Fiatalabbaknak szerintem mindenképpen érdemes elolvasni, ám nem hiszem, hogy mindenkit meggyőzne. Szájbarágós stílus, néha zavart csak, illetve nem tetszettek az álmok. Filmszerűen írt rövid fejezetek, és míg a könyv egy drámát jelenít meg, addig az álmok egy thriller, horror film hangulatát hozzák…engem zavart ez a váltás. A szereplők is tankarakterek, ami ebben a könyvben nem volt baj számomra…főként az arra való törekvést éreztem, hogy minden különböző élethelyzet, múlt, és sors ellenére, a hasonlóságot, sőt az egyezést mutassa be az író. Amivel azért lehetne vitatkozni…Összességében fontos, jelen lévő probléma felvetése, és kibontakoztatása a könyv, nem kínál kollektív megoldást, egyéni fejlődéstörténetet mutat be, főként a főhősét, a többi szereplő jövője nyitott maradt…Emellett érdekes nézőpontokat mutat meg a témával kapcsolatban, amin nagyon érdemes elgondolkodni, továbbgondolni, beszélgetni róla, saját tapasztalatokat keresni..Pl: Vajon tényleg mindent a düh, az elkeseredés, érzelmeink érthetetlen kuszasága mozgat? Minden gyűlölet fel nem dolgozott düh, lenyomott, meg nem oldott érzelmi vihar eredménye? Mi a megoldás a bevándorlók, lakosok munkaerő piaci értékének különbözőségére? Most, hogy ezt az értékelést írom, emelek is egy csillagot, mert most érzem csak, mennyit adott nekem ez a könyv.. :) Egyszerre játszódik bent, a lélekben, és kint a kegyetlen életben….vagy a lélek kegyetlen, és ezért látszódik az élet kegyetlennek?

Kiadó: MÓRA KIADÓ
Kiadás éve: 2011
Fordító: Pacskovszky Zsolt

Krimi korunk Magyarországában. Korunk hőseivel, kevésbé hősökkel, korunk tinijeivel, fiatal felnőttjeivel, elmosódó idősebb szereplőkkel. Talán tipikus figurák, talán nem..gazdag, de elhanyagolt gyerekek, elhanyagolt, és szegény gyerekek, olyanok, akiknek teher az élet, olyanok, akiknek buli az élet, olyanok, akiknek vágy és gyönyör az élet, olyanok, akiknek küzdés az élet. Öngyilkosságok a Fővárosban, amikről kiderül, hogy nem is öngyilkosságok, a főváros kicsi, a szálak összefutnak, a média és a rendőrség összetalálkozik, ekkor megnyílik egy új út a nyomozás számára..razzia az internet kávéházban, pszichológiai profil felállítása, a hakker mennybe menetele, egy rendőr sérülése, régi barátok feltűnése, akiknek közük van az ügyhöz, közben a gyilkos monológjai közbeékelve, szerelmek, és gyűlölködések, szex és hidegvér, szex és dráma, szex és vulgaritás, szex és féltékenység..és végül kb minden a helyére kerül…legalábbis a gyilkosságok módjára és elkövetőire fény derül..

Bevallom, előítélettel indultam az olvasásnak, mert divat Lakatos Leventét nem szeretni..igaz, divat szeretni is..így sok olyan hibáját észrevettem a könyvnek, amik felett egy másik könyv esetében esetleg elsiklottam volna..nem leszek rajongó, ez tény, de azért annyira nem volt rossz…kriminek elmegy, mert a cselekmény pereg, van benne feszültség, csavar, gonosz ember, lelki konfliktusok, életbeli konfliktusok, izgalom, lendület. Ám úgy éreztem ebben a sok csavarban néhol maga a szerző is elveszett. A karakterek sematikusak, vagy legalábbis ahhoz a lélektani mélységhez, amit a szerző próbált bemutatni, kevesek. A szerző pszichologizál, sőt az egész cselekményt erre építené fel, a lélek mélyében megbújó bűnös érzésekre, gyötrő démonokra, ám ezt inkább szépen leírja tárgyilagosan, és nem a szereplők hordozzák magukban. Jó ötlet volt, hogy több szereplő rálátásával ugráltatta az olvasó figyelmét, a végére sajnos felborult a dolog, és kapkodás lett belőle. Pedig a téma, az emberi lélek rejtelmei, az eredendő, gonoszság, és az azzal vívott belső harc hálás téma…és néha sikerült is érdekes felvetéseket megfogalmaznia. Zavartak azonban a hibák, a tárgyi tévedések ( párat idéztem), illetve az amúgy is elcsépelt hasonlatok, szófordulatok ismétlései. Kár volt. Igazából nem tudom eldönteni, kinek szólt a könyv, hiszen a „tinipicsák” számára szerintem túl sok, és túl direkt a szexuális tartalom, a fiatal felnőttek számára pedig túl sok benne a hiba, a stílusbaki, ami zavaró olvasás közben. Ugyanakkor bár számomra döbbenetes, de ugyanakkor el tudom képzelni, hogy valóban így is láthatják egymást a mai fiatal generáció tagjai, akik populációja csupa: „tinipicsából” és „hülye faszból” áll. A kivételek, az igazi emberi értékek ábrázolása túl direktre sikeredett ebben a regényben, úgy éreztem, kötelezően biggyesztett oda a szerző egy-egy kedves gesztust, baráti figyelmet, mert kellett. azért még egyszer megjegyzem: a témája, cselekménye egész jó, kriminek maga a témafelvetés jó, a kivitelezés azonban elvette azt az „alig tudom letenni, mert kíváncsi vagyok a csavarokra” érzést.

Kiadó: ULPIUS-HÁZ
Kiadás éve: 2011

Margó a nyári szünetben titkos helyén, kis kunyhójában levelet ír távol lévő édesapjának. Egyet, azután egyre többet..és ahogy az idő telik, a levelek úgy telnek meg egyre fontosabb tartalmakkal, úgy lesznek egyre komolyabbak, egyre mélyebbek…Egy kislány mutatja meg , hogyan látja édesanyja szomorúságát, a nagyszülők viselkedését, segítő szándékát, a környezetet, a többi embert. Beköszönt az első igazi barátság, majd szerelem, az ezzel járó vívódások, lelki viharok., az első csók, az elszakadás, ami ugyanakkor az újra találkozás ígéretét is hordozza. Ezek az események segítik a kislányt, hogy ki tudja mondani, el tudja fogadni édesapja halálát, és az életet nélküle.

A könyv grafikája is ezt a folyamatot támasztja alá, egyre részletesebb, színesebb rajzok az Apuka alakja egyre tisztábban kivehető, arctalan ugyan, de jelenlévő örökre, ahogyan a kislány szívében is örökre él tovább. Ahol Margó van, Ő is ott van, hiszen lánya a szívében magával viszi immár mindenhová..

Komoly könyv nem csak gyerekeknek valami olyasmiről, hogy akit elveszítettünk, az, a szeretetünk által tovább él bennünk, együtt halad velünk az életünk útján, visszük magunkkal, bárhova is jutunk, bárkivel is találkozunk. A könyv olvasásakor nekem is eszembe jutott az Apukám, én mit mesélnék el neki, mit írnék le neki levélben…ahogyan ezt a könyvben a kislány is teszi…jól tudja, hogy nem kellene leírni feltétlenül, hiszen Apukája mindenhol ott van, de Neki is fontos, hogy meséljen, hogy ezzel mintegy hidat képezzen a lét és a már nem lét közé..Igazi kislány élete legfontosabb eseményeit, gondolatait írja le, a család többi tagjának állapotáról, érzelmeiről tudósít, szinte nyugtatja az Apukát, hogy a család együtt van, összetart…még ő is reménykedik..ahogy íródnak a levelek, és halad előre az idő..csúnya szó ide, de úgy halad előre a gyászmunka is..míg ki tudja mondani, el tudja fogadni, hogy az apukája meghalt…ritkulnak a levelek is..beköszönt az első szerelem, melynek kezdeti szakaszát az Apuka még mindennapos levelekből követheti nyomon, és később is, ha másról már nem is kap írásbeli beszámolót, ennek a fontos eseménynek fordulatait olvashatja…

Kiadó: CSIMOTA KÖNYVKIADÓ
Kiadás éve: 2009
Fordító: Tóth Krisztina