A könyv fülszövege:

"Ez a történet egy szigetről szól, ami olyan kicsi, hogy egyetlen térképen sem szerepel. Egy kislányról, akinek az édesanyja egy évvel ezelőtt elindult otthonról a legszebb cipőjében és soha többé nem tért vissza. Szól még Tiszteletesről, aki japán tornagyakorlatokkal tölti az idejét, Ládásról, aki különleges dobozokat szállít avilág minden tájára. Meg Nevenincs kutyáról, aki nagyon szereti az almás sütit, a tüzes karikákon való átugrálást viszont annál kevésbé. Amikor a tenger egy ismeretlen fiút sodor a partra, az ő egyhangú életük teljesen felborul, Minou pedig nyomozásba kezd… Ennek az elbűvölő regénynek ott a helye a műfaj legnagyobb klasszikusai, A kis herceg és A végtelen történet mellett. Mette Jakobsen 1964-ben született a dániai Koppenhágában. Jelenleg a Sydney melletti Newportban él és kreatív írást tanít."

Igazából a hangulata fogott meg a könyvnek, a világtól szinte teljesen elzárt közeg, ahova mindenki a saját démonai, múltja, saját maga elől menekült, ám mégis magukban hordozzák mindazt, amitől menekülni akartak. És ide született Minou, aki tisztán, emlékek, múlt nélkül, került a szigetre, és így képes teljes rácsodálkozással figyelni, és mesélni az eseményeket, azt a pár embert, aki az Ő világát kitölti. Az ő szemén keresztül minden és mindenki sokkal titokzatosabb, sejtelmesebb, ami az egész elbeszélést ugyanúgy lengi be a, mint a köd a szigetet, és az óceánt. Számomra nem volt kisherceges, nem volt végtelen történetes, másféle hangulatot, érzéseket, gondolatokat, kérdéseket közvetített, úgy, hogy az egész átjárta valami megfoghatatlan szomorúság, a tényközlő mondatok között.

Kiadó: Libri

Kiadás éve: 2012

Fordító: Upor László

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.