A könyv fülszövege :

"Carmen átlagos gyerekként nő fel édesanyjával és nevelőapjával. Amikor eléri a kamaszkort, – mint minden tizenéves – kritikusabban szemléli maga körül a világot – és benne elsősorban önmagát. Úgy érzi, elégedetlen az életével. Lázadásának középpontjába lassanként a teste kerül, és elkezdi utánozni mániákusan fogyókúrázó édesanyját. Amikor anyja elszakítja szeretett pótapjától, és egy másik városba költöznek, apránként maga is elhiszi, hogy a sikerhez és a népszerűséghez vezető egyetlen lehetséges út a soványság. Ahogy egyre mélyebbre merül az önpusztítás ingoványában, rájön, hogy anyja régi titkokat őriz előtte, olyan titkokat, amelyeket talán ő maga sem akar megtudni…Ez a merész és szokatlan regény egyedülálló bepillantást nyújt egy önmagát kereső kamaszlány lelkivilágába, és abba, hogyan válhat az evés generációkon átívelő problémává."

Számomra sokkal inkább az anya regénye volt ez, mint a lányé. Az anya visszafejlődés regénye, egy lelkében örök gyermek felnőtt elcseszett élete, lelki gyötrelmei, nevetséges bizakodásai, és nagy bukásai. Persze a lánya is szenvedett ettől, nem megfelelő törődés hiányában, a segítő, biztató anyai szeretet nélkül csak kallódott, és groteszk módon pont az a család mentheti talánmeg, aki az anyát sorsára hagyta, ill, hagyta, hogy sorsát rontsa. Sérült anya sérült gyermekének meséje ez, amiben az evési zavar, csak mint egy nagyon súlyos érzelmi labilitás egyik tünete öröklődik generációról, generációra. Igazából nem igazán látok reményt egyiküknek sem, mindig a szakadék szélén maradnak… 

a könyv stílusa nem igazán kötött le, rengeteg étel leírás, műköröm praktikák, egyedül igazán az anya jelleme volt kidolgozva, mint a reménykedő vesztes sztereópiája. Aki önmaga számára próbálja igazolni saját létének értelmét és jogosságát, de önmaga sem hiszi, és a környezetében senki más sem..Gyilkos szeretetnélküliség a fenébe :(((((

A témában magyarul megjelent könyvek, amiket olvastam:

http://moly.hu/konyvek/laurie-halse-anderson-jegviraglanyok 

http://moly.hu/konyvek/kira-poutanen-a-csodalatos-tenger

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2006

Fordító: Szűr-Szabó Katalin

A könyv fülszövege:

"Ebben a kutyanaplóban Blake, ez a nagyon-nagyon rossz, ám mégis imádnivaló kutya, életének egy teljes évét meséli el. Blake, akinek jó szeme van ahhoz, hogy kiszúrja a csinos kis szukákat, és aki a hadviseléshez is konyít egy keveset, komoly célt tűz ki maga elé újévi fogadalomként: kiterjeszti birodalmát, és az Acorn park kutyáinak falkavezére lesz. Ám tervei megvalósításában hátráltatja gazdája, aki abban a téveszmében szenved, hogy ő az alfa hím. Ráadásul, ahogy telnek a hónapok, Blake-nek egyre nagyobb kihívásokkal kell szembenéznie – többek között a park másik felében feltűnő vérszomjas pitbullal… 
Blake történetén keresztül bepillantást nyerünk a kutyák és emberek közötti kapcsolat igen bonyolult világába, megtudjuk, milyen nehéz egy falkavezér élete, milyen érzés úgy élnie egy kutyának, hogy a négylábúakhoz egyáltalán nem értő gazda állandóan azzal fenyegetőzik, hogy elviszi az állatorvoshoz, aki majd megfosztja férfiasságától. Kiderül, mit is gondolnak a kutyák a kutyakonzervekről és az emberekre ugrálás nyújtotta örömökről. 
Blake minden kutyatulajdonosnak ismerős lesz – ő A Kutya, aki megrágja kedvenc cipőnket, idegesíti a szomszédokat, és aki minden rosszasága ellenére kedves, szeretnivaló társunk. 
Mert ugyebár kutya nélkül lehet élni, csak nem érdemes."

Majdnem félbehagytam a könyvet az első oldalak után. Blake idegesített, és a grundért való harc megismerésének története sem ösztökélt ( nem szerettem a Pál utcai fiúkat sem). Nem baj, hogy végigolvastam, mert sok ezekért kárpótló, vicces, aranyos, kedves epizódot olvashattam, és mikor kutyai oldaláról mutatkozott be Blake, őt is megkedveltem. A területért folyó küzdelem, a tervek, szóval a grundos részek nem kötöttek le, annál jobban szerettem a gazdával, kutyabarátokkal való kapcsolatról szóló részeket, és belerázódtam a stílusba is, mert néhol nagyon frappánsan, és hitelesen mutatja be, milyennek látjuk mi emberek a kutyákat, és szórakoztató az is, ahogyan a kutyák, talán, látnak minket, és a világot, egymást. Zavart a belekevert tudományos utalások sora, de idővel sikerült a szerzőnek jobban beleépítenie a történetbe, nem lógott ki annyira Blake egyéb önvallomásaiból. Összességében jó fej, és bátor kutya ez a Blake, de a második résszel várok még….

A magyar kiadás borítója, ill a közreműködők felsorolása, mint valakiknek a gazdája, nagyon frappáns, eredeti, igazi állatbarát megoldás.

Kiadó:  Totem Plusz

Kiadás éve: 2009

Fordító: Fazekas Eszter

A könyv fülszövege :

"Két fiatal lány, akinek otthon mindene megvolt, nekivág a nagyvilágnak, kiégetten és céltalanul. A kósza hírek, a ködös illúziók nyomán indulnak el, és csakhamar megtorpannak a kiábrándtó valóság előtt. Merre visz az útjuk, zsákutcába-e vagy a visszaváró otthon felé, elérik-e a boldogságot, amelynek tartalmát önmagukban nem találták meg – erre keres feleletet G. Szabó Judit ember- és életismerettel megírt regénye."

A könyv előzménye, amit mindenképpen elolvasok:

A macskát visszafelé simogatják

http://moly.hu/konyvek/g-szabo-judit-a-macskat-visszafele-simogatjak

Megrázó könyv volt számomra. Az első kétharmada a könyvnek , ahol egy szocreál magyar család mindennapjaiba, a 70-es években élő kamaszok boldogságkeresésébe, konfliktusaiba tekinthettünk be, szimplán érdekes volt, elgondolkodtató, ítéletekre késztető. Lányok, akik csak boldogok szeretnének lenni, a maguk harsány és önző módján, akik a mának élnek, és nem a jövőjükért dolgoznak, cselekednek, kallódnak kicsit, hazudnak, összetűzésbe keverednek a szülőkkel, az őket féltő anyucikával, aki azonban elrettentő példa is kamasz lelküknek, a megállapodás, a nyugalom, a semmi nem történik megtestesítője. Jutka, az elbeszélő, mivel rágódósabb, elgondolkodóbb, talán felelősségteljesebb egy kicsit, mint a húga, aki csapong össze-vissza, szeretetet, elfogadást, kalandot keresve. A húg, Ági választása, ugyanakkor tisztább, tudja, hogy hülyeségeket csinál, hogy a jövőjét veszélyezteti, hogy felégeti a hidakat maga mögött, de vállalja, és nem érdekli. Felelőtlen ugyan, mégis alkalmazkodóbb a helyzetekhez, energiája, kapcsolatteremtő képessége miatt ő kerül ki végül jobban a katasztrofális helyzetből, ha nem is boldogan, nem is szeretve, de alapvetően, egy ideig biztonságban, ugyanakkor pont azt teszi, amit mindig tagadott, és amitől mindig irtózott, megállapodott egy férfi mellett, van hol laknia, van mit ennie, de semmi más nagy kaland, nagy események, nagy boldogságok. Jutka is fellázad, ő is elindul keresni, fokozatosan kerülnek, majd egyedül maradva kerül egyre nehezebb helyzetbe, a menekülttábori élet, a sodródás, a tehetetlenség és bizonytalanság azonban sokkal mélyebbre taszítja, mint ahova húga jutott. Nem éreztem azt, hogy hirtelen felnőtt lett, akinek van elgondolása, hova, merre, mit kezdjen magával, sokkal inkább maradt olyan kamasznak, aki megcsömörlött az egésztől, aki menekül önmaga felelőssége elől is, aki pótszerekhez nyúl azért, hogy képes legyen túlélni, elviselni ami van, ám kilépni egyelőre képtelen. Persze eltűnt az álmodozó, lelkes kislány, akinek anyucival való konfliktusa volt a legnagyobb problémája, aki az érettségi közben és után kétségbe vont minden értéket, amit ismert, és elindult más értékeket keresni, és megszületett egy olyan fiatal felnőtt, aki mindenben és mindenkiben csalódott, aki mindent és mindenkit gyűlöl, leginkább saját magát, összeomlik, és vegetál…a könyv vége azonban megoldást kínál, az újrakezdés lehetőségét, a biztonság újbóli megélését, anyucika visszavárja…..nyitott marad a történet…mi lett Jutkával? Valaki tudja?

Kiadó: Kozmosz Könyvek

Kiadás éve: 1977

A könyv fülszövege:

"Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP. 

Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat. 
Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot, …ha megnyomod a PLAY-t.

Clay Jensen semmit sem akar tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt – gondolta –, magával kellett volna vinnie a titkát. 
Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ő neve is elhangzik a kazettán és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért. 
Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat… 
…és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét.

„Lenyűgöző első regény. Jay Asher olyan őszintén és keresetlenül meséli el a történetét, hogy a tragédiát megrázkódtatóan valódiként éljük át.” 
– Gordon Korman

„Okos, eredeti ötlet, erős hang, tökéletes adagolás. Olyan, amit nem tudsz letenni. Jay Asher kitűnő történetmesélő.” 
– Chris Crutcher"

Jó könyv volt ez. A hangulata nagyon megfogott, nyomasztó, reménytelen, ködös, sötét, elveszett..szóval minden, amit én is éreztem kamaszként, és még sokszor most is. Persze nem ugyanabból az okokból, de ahogy a Hannah története haladt, eljutott ugyanoda, ahol én is voltam gimisként. Persze az elején tipikus kamasz gondok voltak Hannah-nál is, amiket talán túl komolyan vett, talán túl sokat foglakozott a saját reakcióival, és ez indította el az állandó önmegfigyelést, ami nem igen tett jót neki. a teljes elmagányosodását szépen felépítette a regény, de azt gondolom, hogy az utolsó, talán 4 ok volt igazán az, ami valóban , súlyosan nehezedett rá. Hogy nem csak ő az, aki nem bízhat már senkiben, hanem benne sem bízhatnak, vagyis olyanná vált, mint akiket okolt saját elszigeteltségéért, és a végén tényleg teljesen elszigetelődött. Sünné vált, aki minden felé irányuló figyelemre kinyomta tüskéit, és utána sajnálta magát, hogy senki nem foglalkozik vele. Ez egy nagy csapda, és nehéz belőle kimászni. Hányszor hagytam én is ott az órákat, vágtam be az ajtót, és utána vártam, hátha utánam szalad valaki, persze senki nem jött, ahogy nála sem…kért ő segítséget, ezekkel a gesztusokkal, persze nem úgy, hogy odaállt valaki elé, és mondta, hogy fogd meg a kezem, el ne engedd…csak ezeket a gesztusokat nem sokan értik, ill. nem tartják annyira súlyosnak, hogy megmozduljanak. Én sem érdekeltem senkit, és megállás nélkül szenvedte emiatt, ahogyan Hannah is. Ám neki, még a bűntudat is ott volt két esemény kapcsán is, ami miatt már magát sem tudta megvédeni önmagától, nem tudott mit kezdeni saját öngyűlöletével. 
Számomra hiteles volt, mert személyes élményeket hozott fel bennem a könyv. 
annyi bajom volt vele, hogy a végén kicsit összecsapta, vagy az elejét vette túl részletesre, de az igazán fontos, és valós okok nem voltak kifejtve teljesen, a maguk egészében megrágva. 
Persze a könyv örök üzenete is fontos, és megszívlelendő, minden cselekedeteinkért felelősek vagyunk, és azzal is tisztában kell lennünk, hogy nem tudhatjuk sosem biztosan, másokban mit okozhatnak egyes lépéseink, szavaink, így, ha megtesszük, kimondjuk őket, kötelességünk körültekintően figyelni, hogy a lavinát még időben megállíthassuk, akár milyen kicsi dolognak gondoljuk is.

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2010

Fordító: Farkas Orsolya

A könyv fülszövege:

"Ez a történet egy szigetről szól, ami olyan kicsi, hogy egyetlen térképen sem szerepel. Egy kislányról, akinek az édesanyja egy évvel ezelőtt elindult otthonról a legszebb cipőjében és soha többé nem tért vissza. Szól még Tiszteletesről, aki japán tornagyakorlatokkal tölti az idejét, Ládásról, aki különleges dobozokat szállít avilág minden tájára. Meg Nevenincs kutyáról, aki nagyon szereti az almás sütit, a tüzes karikákon való átugrálást viszont annál kevésbé. Amikor a tenger egy ismeretlen fiút sodor a partra, az ő egyhangú életük teljesen felborul, Minou pedig nyomozásba kezd… Ennek az elbűvölő regénynek ott a helye a műfaj legnagyobb klasszikusai, A kis herceg és A végtelen történet mellett. Mette Jakobsen 1964-ben született a dániai Koppenhágában. Jelenleg a Sydney melletti Newportban él és kreatív írást tanít."

Igazából a hangulata fogott meg a könyvnek, a világtól szinte teljesen elzárt közeg, ahova mindenki a saját démonai, múltja, saját maga elől menekült, ám mégis magukban hordozzák mindazt, amitől menekülni akartak. És ide született Minou, aki tisztán, emlékek, múlt nélkül, került a szigetre, és így képes teljes rácsodálkozással figyelni, és mesélni az eseményeket, azt a pár embert, aki az Ő világát kitölti. Az ő szemén keresztül minden és mindenki sokkal titokzatosabb, sejtelmesebb, ami az egész elbeszélést ugyanúgy lengi be a, mint a köd a szigetet, és az óceánt. Számomra nem volt kisherceges, nem volt végtelen történetes, másféle hangulatot, érzéseket, gondolatokat, kérdéseket közvetített, úgy, hogy az egész átjárta valami megfoghatatlan szomorúság, a tényközlő mondatok között.

Kiadó: Libri

Kiadás éve: 2012

Fordító: Upor László