Na igen, könyv helyett BONNIE TYLER itt is, és mindenhol, egész nap, és egész éjjel....

Ez most az idei Eurovíziós Dalfesztivállal kezdődött. Ismertem én őt már régebben is, hogyne ismertem volna, és szerettem a dalait is, az aktuális lejátszólistámon mindig ott volt a Total Eclipse of the Heart, a Lost in France és az It's a Heartache. Azt is tudtam, hogy ő képviseli Nagy-Britanniát idén, meg is néztem a dal klippjét, megjegyeztem, hogy tetszik a dal.

Na, aztán elérkezett a május 18-a szombat este. És akkor kész. Drukkoltam, imádtam az élő előadást, és éreztem Őt és sok minden egyebet :) Ahogyan énekelt, ahogyan a színpadon viselkedett, abban minden benne volt. A lelke, boldogsága, szívfájdalma, bizonytalansága és rutinja, igazi, csodás emberi mivolta. 

Elkezdtem nézni Őt képeken,néztem és hallgattam az interjúit, idei, tavalyi fellépéseinek videóit.  

Bonnie Tyler-She is the cutest and sweetest human being in the world for me. ♥

A kisugárzása elvarázsolt és azóta sem enged. A nevetése, a természetessége, a derűn is átsejlő szomorúsága, őszintesége teljesen rabul ejtett. Érdekel, és kíváncsi vagyok : milyen Ő, mit szeret, mit nem szeret, milyen volt a múltja, és milyen a jelene. Tudom, hogy rengeteget utazik, rendszeresen fellép Európa több országában, zsúfoltak a napjai, sokan veszik körül, nagy a rajongótábora. Tudok fontos információkat a karrierjéről, ismerem a dalait, a legújabb albumát, az interjúkban elmondott gondolatait, az új album létrejöttének történetét. De nagyon szeretném érezni a lelkét, nagyon szeretném megismerni azt a csodát, ami benne, és körülötte van. 

Na, hát ez a története a dolognak.

•  All about Bonnie  
• Szuper magyar, mindig friss rajongói blog
• "Bonnie Tyler Magyar Oldala"

• Legújabb albuma: Rocks and Honey (2013) 

1. This Is Gonna Hurt

2. Believe in Me

3. Sunshine

4. What You Need from Me (Feat. Vince Gill)

5. Crying

6. Stubborn

7. Flat On the Floor

8. All I Ever Wanted

9. Little Superstar

10. Love Is the Knife

11. Lord Help Me

12. Mom

13. You Try

14. Believe in Me (Radio Edit)

• http://www.amazon.co.uk/Rocks-Honey-Bonnie-Tyler/dp/B00B8XG54I
• Bonnie Tyler Official

A Believe In Me című dal, ahogyan az Eurovízión elhangzott:

A dal hivatalos klipje :

Az első sajtótájékoztatója az Eurovízión, amit sokszor megnéztem már, és csodálom a természetességét, a derűjét, a kedvességét, és figyelem a gesztusait, a mozgását, hallgatom a nevetését, hangja minden rezdülését, és próbálom megérezni Őt, és a benne rejlőt:

A könyv fülszövege:

"Egy derűs májusi reggelen a tizenegy és fél éves Pete Péter lába beleütközött az ágy végébe, amikor ki akarta nyújtani. „Mi a manó? – nyögött fura, mély hangon. – Éjszaka rövidebb lett az ágyam? Biztosan álmodom.” 
De Pite nem álmodott. A takarója alól két hatalmas lábfej feszült a deszkának. Két csúnya, szőrös láb. Pete Péter, azaz Pite egyetlen éjszaka alatt felnőtté változott. Pontosan olyan lett, mint az édesapja. És a csodáknak itt még nincs vége! Hiszen, ha Pite az apja testébe költözött, akkor mi történt az édesapával, dr. Pete Ádámmal?"

Szeretem Nógrádi Gábor könyveit.  Szórakoztatnak, nevelnek, kalandosak. És nagyon ismeri a gyerekeket, a kiskamaszokat, sőt legutóbbi könyve után úgy gondolom, a nagyobbakat is. És nagyon ismeri a felnőtteket is, azt, ahogy a gyerekekről, és magukról gondolkodnak. Varázslatosan építi bele ezt a tudást könyveibe, ismerős szituációkat teremtve ezzel minden olvasója számára. 

PetePite talán a legismertebb gyerekregénye. Én csak most olvastam, nem elsőként Tőle. Nagyon tetszett :)

Egy reggel Pete Péter arra ébred, hogy édesapjává, Pete Ádámmá vált. És ugyanígy járt Pete Ádám. Egymás bőrében kell létezniük, a másik életét kell élniük, és ebből sok kalamajka, sok probléma adódik. Vigyázzon az ember, mit kíván, ne siessünk annyira felnőni, és ne felejtsünk el sose gyereknek maradni, ez a könyv fő mondanivalója, de emellett van rengeteg poén, vicces kaland, kacagtató mondat, elgondolkodtató szituáció. Sokat nevettem a könyvön, főleg az iskolai epizódokon, mikor a felnőtt, gyerektestbe zárt apa küszködik az általános iskolás mindennapokkal. 

Nógrádi minden könyve komoly pszichológiai érzékről, és emberismeretről árulkodik, okosan és körültekintően megírt regényei vannak. A fő cselekményszál mellett itt is szóba került a szülő elvesztése és annak feldolgozása, a munkába menekülő, gyerekét szerető, de azt kimutatni nem tudó szülő, az új szerelem, mint lehetőség, a kamaszkori szerelem esetlensége, kiegészítve és feltöltve a regény menetét.

Az újabb sorozatborító nekem jobban tetszik, színesebb, mozgalmasabb, minden regényénél, és jó az egységes tervezés is. 

 Kiadó : Presskontakt (2000, 2005)

             Móra Könyvkiadó (2008, 2011)

A könyv fülszövege:

"Kyle Chase átlagos amerikai középiskolás egy átlagos amerikai kisvárosban. Értelmetlennek érzi a tanulást, üresnek a családjával folytatott panelpárbeszédeket, céltalannak még a haverjaival való lötyögést. Mert a haverokhoz is csak jobb híján csapódik. Tartalmatlan az iskolában töltött idő, de ugyanolyan tartalmatlan és üres volt a nyári szünet is. Csak két ember érdekli a világon, az egyik a kishúga, a másik Ashley, akibe – talán – szerelmes, de nem mer úgy közeledni hozzá. A céltalan üresség lassan az erőszak közelébe sodorja: kisebb-nagyobb csínyek, betörés, így legalább éri valamilyen inger. Ekkor jelenik meg az iskolában a furcsa Zack. Egyszerre vonzó és taszító egyéniség, mindenkivel jóban van, és mindenkit kiismer. Kiderül, annak is vannak gyenge pontjai, aki azt hiszi magáról, rajta nincs mit kiismerni. Kyle céltalan mindennapjai hirtelen különös irányt vesznek."

Gondolatokat előhívó könyv. Nekem nagyon meghatározó, milyen hangulatban olvasok egy könyvet, olyannyira, hogy hangulatoktól függően akár tök ellentétes értékelést is képes vagyok írni. 
Most úgy gondolom, hogy a Zach féléknek áll a világ, és akármennyire genyó, gonosz, mégis ő lesz az, aki a számára jól kikövezett úton válik felnőtté, akinek mindig meglesz mindene, akkor is, ha ezért másokat kell eltiporni, de ő lesz az aki boldogul a világban, ahogyan itt Magyarországon is láthatjuk. 
Kyle született lúzer, akinek nincs meg sem az igazi egzisztenciális, sem érzelmi biztonsága, sem a tehetsége és képessége arra, hogy az eszével érvényesüljön, nincs meg a hideg fegyelmezettsége ahhoz, hogy saját boldogulása érdekében terveket kovácsoljon és azokat véghez vigye, neki csak a dühe, az érzelmi zűrzavara van, és a rombolásra késztető dühe, kétségbeesése, az ökle, a lába, amivel üt, rúg, szánalmas, és szánalmas véget is ér, hiszen ebben a világban ő életképtelen, még arra sem alkalmas, mint a kb átlag (tanárai, társai), hogy zombiként elevickélnek közepes egzisztenciával, fásultsággal, hol kicsit jobban, hol kevésbé ügyesen véve az akadályokat.

A Móra Kiadó Tabu Könyvek sorozatának többi darabja:

Stéphane Servant : Tűzkeresztség

Beate Teresa Hanika : Soha senkinek

Paola Zannoner : Célvonal 

Pacskovszky Zsolt : Szabadesés

Kiadó: Móra 

Kiadás éve: 2012

Fordító: Puller István

A könyv fülszövege:

„Február 12. – Tíz másodperc. Ennyi sem kell, hogy az ember tönkretegye az életét. Ha valaki, akkor én tudom. Egy perce sincs, hogy megtörtént. Épp odaértem a lépcsőházunk bejárati ajtajához – egyik kezemben egy átlagos bagettel, a másikban némi apróval –, amikor a semmiből egyszer csak ott termett előttem a Névtelen Szépfiú. Alig öt centiméter választott el bennünket egymástól (ő épp elhagyni készült az épületet, én pedig belépni az ajtón, úgyhogy majdnem össze is koccant a homlokunk). Igéző szemével derűs pillantást vetett rám, mire én lesütöttem az enyémet a tekintetem, mondhatni, a föld alá hatolt, jó mélyre, valahová a csatornarendszer és a gázvezeték közé. Egyszer csak barátságos hang csendült az esti levegőben: – Nahát! Aurore! Jól vagy? – Vagy ezer évig álltam ott tátott szájjal, mire nagy nehezen erőt vettem magamon, és a képébe üvöltöttem: – Vuá! Köci! – Igen. Szó szerint ez hagyta el a számat.” Egy kamaszlány viszontagságai, kesergései, kalandjai. Csípős, szúrós, maró. Fergeteges."

Olvastam a többiek értékelését, én nem találtam ezt a könyvet olyan rossznak. az írónő másik könyvéhez hasonlóan az elbeszélőnek van egy fajta pimasz, pikírt stílusa, amit meg kell szokni, nekem is furcsa volt az elején. De mindig beletalál nagyon a gyerek- és kamaszlélek mozzanataiba, itt egy teljesen átlagos lány próbálja megmutatni saját magának és a környezetének, hogy nem is annyira átlagos, hogy van benne valami extra, valami különleges, csak még ő sem tudja mi, ezért keresgél, próbálkozik, érzéseivel bajlódik. Egy kamasz önkeresése, úgy, hogy igazából nem célzottan teszi mindezt, csak próbálja megismerni magát, a reakciót, a viszonyulásait egyes dolgokhoz, helyzetekhez, ütköztet, és a visszajelzésekből próbálja összerakni saját magát, persze tagadásokkal telve. Persze rettenetesen le van foglalva saját magával, így mind jobban belekavarodik az érzések zűr-zavarába. Nagyon találó a borítón levő naplóból kilógó szöveg: „ Sehogy se jó”..így érzi magát most a bőrében, én kíváncsi vagyok, hogyan alakul majd ő maga. 

A borító nagyon tetszik, teljesen kifejezi, és mutatja a könyv hangulatát, Aurore személyiségét, öröm kézbe venni. 

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2012

Fordító: Nagy Abonyi Melinda

A könyv fülszövege:

"– Halott lány közeledik – mondják a fiúk a folyosón. 

– Áruld el a titkodat! – suttogják a lányok egyik vécéből a másikba. 
Én vagyok az a lány. 
A combjaim közötti hézag, a hézagon átsütő fény vagyok. 
Porcelán keretre drótozott csontváz vagyok, az, amit ők akarnak.

Lia és Cassie, a piszkafa testbe fagyott jégviráglányok, valamikor a legjobb barátnők voltak. Ám Cassie meghalt, Lia anyját lefoglalja a mások életének megmentése, apja nincs otthon, mert az ügyeit intézi, a mostohaanyjának fogalma sincs, Lia fejében pedig egyre mondja a hang, hogy te parancsolsz, maradj erős, adj le még többet, nyomjál még kevesebbet. Ha így folytatja – vékony, vékonyabb, legvékonyabb – egyszer talán eltűnhet mindenestül. 
Ebben a regényben, amely Laurie Halse Anderson legmegrázóbb alkotása a Nemzeti Könyvdíjat elnyert Hadd mondjam el óta, az író egy lányt kísér el a hátborzongató alászállásra az anorexia mindent megemésztő bugyraiba."

Nagyon komoly könyv, és kicsit túlmutat az eredeti témáján, az anorexia kérdéskörén. Olyan könyv, amin sokat, sokszor érdemes gondolkozni, felmerülő érzéseket, kérdéseket újra-újra megrágni. Nem olyan ifjúsági könyv ez, ami olyan problémát boncolgat, amibe bárki belekerülhet, nem úgy szól a tinikhez, fiatal felnőttekhez, hogy veled is megtörténhet, a főhős ennél azért terheltebb, pszichés betegséggel rendelkező lány, akinél az anorexia és testképzavar kísérő- és súlyosbító tünet, de nem a legmélyebb ok. Rengeteg olyan mondat olvasható a könyvben, amin egy élet sem elég elgondolkodni, választ találni. Bár a befejezése nem illik a történethez, de megértem a „kb happy end” lényegét, az író üzenetét, hiszen ezt a helyzetet olvasóként csak úgy lehet feldolgozni, ha a könyv vége feloldozást ad, kiutat, lehetőségeket mutat. Nem hiszem, hogy ezek valóban megoldást jelentnek majd, hiszen a főhősnek betegségével, és személyiségének megannyi patologikus rezdülésével együtt kell élnie, s ha fel is oldják a terápiák során az eddigi sérelmeket; bűntudatával, és azzal az érzéssel, hogy családja kiált mellette, megmentette, úgy, hogy ő semmit nem adott, inkább elvett, bántott, nemigen tud majd mit kezdeni, és újabb krízisek forrása lehet. Nem volt minta család, nem mindig figyeltek rá jól, értőn, de nagy szerencséje volt Liának, hogy az alapvető biztonsága megvolt, hogy az anyagi biztonság, a túlzott figyelem, és számonkérés megtartó légkörében maradhatott, hogy szerették, és szeretik, mert enélkül már nem lenne, ahogyan sok hasonló sorsú, és személyiségű fiatal is eltűnik azon az emlegetett, bizonyos határon, határvonalon. Azzal, hogy torzult énképét nem igazolták vissza a rokonai, azzal, hogy minden próbálkozása ellenére kitartottak megmentették az életnek, hiszen ilyenkor a legnagyobb csapda, hogy a delikvens addig vagdalkozik, addig növeszt tüskét, és szúr, míg önbeteljesítő jóslatként, mintegy igazolva önképét elfordulnak tőle, és megélheti a valódi elhagyatást, amit előbb élt meg, és utólag harcolt ki magának. Persze sok gondolat kavarog még így, közvetlenül olvasás után, sok gondolkozni való marad még bennem, remélem, sokáig, a könyv kapcsán.

Kiadó: Ciceró

Kiadás éve: 2011

Fordító: Sóvágó Katalin